Itt fentebb egyben azt is igazoljuk, hogy a hidrosztatikai nyomás nem függ az edény alakjától!!!

1/ Közlekedőedények: azok az alul összekötött és felül nyitott szárú, csőrű edények (lehet több is), amelyek alul úgy vannak összekötve, hogy a folyadék szabadon áramolhasson köztük. Mint itt az ábrán látható. 
Tulajdonképpen ilyen edény a korábban megismert U alakú mano-méter is. Két egyforma függőleges üvegcső alul összekötve.

A lényeges tulajdonság, hogy a közlekedőedények MINDEN szárában a nyugvó folyadék felszíne ugyanabban a vízszintes síkban - a vízszintben - van. Ez a miatt van, mert egy általános fizikai elv szerint a rendszer egyensúlyra törekszik, vagyis itt konkrétan a folyadék arra áramlik, amerre az egyes 'csövekben' a hidrosztatikai nyomások kiegyenlítődnek.
Jól ismert (hatalmas) közlekedőedények a vízgyűjtő területek, a települések vízvezetékrendszere, de a zsilipek és az infúziós palack is.

2/ Hajszálcsövek: az egészen kis belső átmérőjű csövek, más néven kapillárisok. Ezek tulajdonképpen kivételek a közleke-dőedények rendszeréből, mert amint a rajzon is látható, a hajszál-csövekben a vízszintestől, az egyensúlytól eltérő folyadékoszlop magasságok alakulnak ki. Ez nem a 10 sorral előbb említett elv megsértése, hanem
- az úgynevezett felületi feszültség,
- a folyadék és a cső közötti tapadásból származó erők
együttes hatása emeli fel a folyadékot a gravitáció ellenében.
Erről most nem tanulunk, csak megemlítem* - jó, ha tudtok róla.
Sok helyen tapasztaljátok ezt a jelenséget, a hajszálcsövességet:
- a szivacsba, az itatósba felszívódik a víz,
- az újságpapírba beszívódik a tinta,
- a házak vizesednek (a téglában levő apró, vékony repedésekben)
- kiszárad a talaj (de kapálással ez megakadályozható).

hajszálcsövesség: Ha egy közlekedőedény ágai között hajszálcsövek is vannak, a folyadékfelszínek nem ugyanabban a vízszintes síkban helyezkednek el.