No végre ti is saját magatok kézbe vehetitek a szertári eszközöket. Most épp a testek mozgását kezdtük vizsgálni. Amint a múltkori posztban is írtam, bármilyen testet egy jellemző pontjával ábrázolunk. Ugyanis eltekintünk a test egyedi tulajdonságától, a tömegétől, a színétől, a térfogatától. Könnyebben ismerkedünk meg a mozgással, annak jellemzésével,

Az úgynevezett Mikola-csővel fogjuk megvizsgálni egy test mozgását. Az alábbi ábrán látható is ez a cső. Amint látjátok, egy buborék van a vízzel töltött cső belsejében. Ez a buborék (piros nyíl) lesz a test és mivel elég kicsi, teinthetjük egy pontnak. A nehézség az, hogy ennek a buborék-pontnak kiterjedése van, tehát nem igazi pont. Állapodjunk meg, hogy a buborék elejét figyeljük, ezt most már tényleg pontnak vehetjük.

A vízben a légbuborék a szemrevételezés alapján egyenletesen mozog, minél meredekebben tartjuk, annál gyorsabban. Ezt fogjuk több csoportban két kísérlettel igazolni.

1/ Méritek a buborék haladását azonos úthosszakon. Ahogy a buborék halad felfelé a csőben, egyenlő távolságok alatt eltelt időket méritek meg. Világos, hogy ha egyenletesen mozog a buborék, akkor az egyenlő utakat egyenlő idők alatt teszi meg.

2/ Méritek a különböző dőlésszögben álló csőnél a kijelölt ut megtételéhez szükséges időt. A kijelölt út most 40 cm hosszú.

Többször mértek mindkét esetben, hogy minél jobban kiküszöböljétek a mérési hibákat. A plusz és a mínusz irányú hibák/tévedések kiegyenlítik egymást. Minél több a mérés, annál jobb a kiegyenlítés.

A mérési eredményeket a mérési jegyzőkönyvben kell rögzíteni, amit kiosztok nektek.

Szervezzetek 4 fős csapatokat! Az egyik az időt méri, a másik a csövet kezeli, a harmadik az utakat jelöli ki és méri, a negyedik pedig a mérési eredményeket írja be a táblázatba.