|
Két erő akkor egyenlíti ki egymást, ha Ha a testet érő erőhatások kiegyenlítik egymást, akkor Newton I. szerint a test nyugalomban van (mint a rugós ábrán megrajzolt egyensúlyi helyzet), vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez. Más szóval mozgásállapota nem változik. Jegyezzük meg ezt a logikai következtetést (mert a formulát máshol is alkalmazni fogjuk): ha a test mozgásállapota nem változik, akkor a rá ható erők kiegyenlítik egymást. Vagy nem is hat rá erő! |
 |
Lásd a rugót ábrázoló kép jobb oldalát, a rugón a kis hasáb nyugalomban van, mert Fr = Fs . Fs pedig a hatásvonalában eltolt Fg, ugyanannak az erőnek az egyensúly ábrázolása miatt megrajzolt (nem harmadik!) erő.
 |
Amikor a testet érő erőhatások nem egyenlítik ki egymást, mint itt a képen, akkor a test nincs egyensúlyban (tehát sebessége változik). Ilyenkor a test úgy gyorsul, mintha rá egyetlen erő az (F2 – F1) erő hatna.
Ezt az (F2 – F1) erőt EREDŐ ERŐ-nek hívjuk. Ez azért fontos, mert ezzel a megállapítással alapozzuk meg, hogy két vagy több erőt egyetlenegy erővel is helyettesíteni tudunk!!! |
Két vektor összege vagy különbsége is vektor. Ennek az összegzésnek a technikáját/módszerét később fogjuk megtanulni.
FONTOS gondolatmenet: Pontosan ezt tapasztaljuk akkor is, amikor azt látjuk, hogy az asztalra tett test nem mozdul, holott két erő is hat rá – hasonlóan a fenti rugóhoz és a rajta lógó súlyhoz. Az Fs súlyerő azonos (!nem különböző harmadik erő!!!) a gravitációs mező/erőtér által kifejtett Fg erővel és egyensúlyt tart az Fny nyomóerővel. Az asztal ezzel az erővel hat a testre, nyomja felfelé a testet. A két erő egyensúlyt tart egymással, a két erő vektoros összege 0, tehát a testet végeredményben 0 nagyságú erő éri. Fny + Fg = 0, illetve Fny + Fs = 0. A testre ható eredő erő 0.
HF: Munkafüzet 35.-36. oldal 3.1-3.6. feladat
ÚJÍTÁS: Aki itt egy post-ban írja meg a házi feladatát, azt feleletnek fogom elfogadni (értékelem és beírom a KRÉTA-ba.
